Szombat délutáni kerti mulatság

No, nem arról a szokásos kerti mulatságról beszélek, amikor az egész napos konyhai készülődés után fogadjuk az egy-egy üveg itallal érkező vendégeket, hogy aztán hajnalig beszélgessünk, mulatozzunk a szalonnasütés - és egyéb, konyhában készült finomságok -  maradványai mellett. Egészen más kerti mulatságban volt részem ma délután. 

Összeszedtem a lehullott almát, körtét, diót. Ágakat kerestem ékszertárolás céljára, katicabogarat fényképeztem, megcsodáltam pár különösen szép pókot, és még szebb pókhálót és újra meg újra rácsodálkoztam a természet "egyszerűen nagyszerűségére". 

Rávettem a kisebbik - Kitti megnevezésű - leánygyermekemet és az unokaöcsémet, Ferkót, hogy segítsenek a diógyűjtésben... és áldottam a Jóistent, amiért lehetőséget adott arra, hogy a közelében éljek. 

Semmi más vágyam nincs, mint hogy napi kapcsolatban legyek a földdel, a természettel. Ez egy kicsit tág meghatározás, de körülbelül ennyi térre is van szükségem. Tavasztól őszig mezítláb mászkálni, percről-percre nyomon követni a természet változásait, ez az, ami KELL nekem. SZÜKSÉGEM van rá. 

Házi joghurt készítése

Sokan nem is gondolják - bátran merem állítani, én sem gondoltam - hogy milyen egyszerű a joghurt előállítása házilag. Életem első, saját készítésű joghurtja tegnap este óta csücsül a hűvösön, de már nem sokáig. Két liter tejből lett ugyanennyi krémes finomság, a pillanatnyi állás szerint azonban már csak fél liter van belőle. Krémes, finom, és semmi más nincs benne, mint tej (egyenesen a tehénből), valamint joghurtkultúra. 

Íme, a nagy művelet: 

Fontos, hogy mindig tiszta eszközökkel dolgozzunk. 

Veszünk két liter tejet. Ha nincs rá módunk, hogy háznál vásároljunk tehéntejet, akkor válasszuk a zacskós megoldást, minél magasabb zsírtartalommal (de minimum 2,8% zsírtartalmút). 

Beleöntjük a lehetőleg kizárólag erre a célra fenntartott lábasba, majd lassú tűzön felforraljuk. 

Szükségünk lesz még egy kis doboz, élő joghurtkultúrát tartalmazó (vagyis élőflórás) joghurtra. Ebből a dobozból pontosan négy evőkanálnyit tudunk majd kikanalazni, és pontosan ennyire is lesz szükségünk.

Hagyjuk a tejet egy kicsit forrni, de ne hagyjuk magára, mert könnyen kifuthat. Pár perc múlva zárjuk el alatta a lángot, és hagyjuk kb. 40-45 fokosra lehűlni. Akkor megfelelő a hőmérséklet, ha éppen hogy bele tudunk nyúlni a lábasba anélkül, hogy megégetnénk az ujjunkat. 

Beletesszük a 2 liter tejbe a 4 evőkanál joghurtot, alaposan elkeverjük, majd az előzőleg alaposan kiöblített befőttesüvegekbe töltjük, az üvegek tetejét lezárjuk. A leendő joghurtunkat tartalmazó befőttesüvegeket jól bebugyoláljuk - akár több réteg plédbe, konyharuhába, az a lényeg, hogy jó melegben legyen - és 24 órára félretesszük. 

A 24 óra elteltével kicsomagoljuk a mesterművet, megkóstoljuk (előfordulhat, hogy akár a tej, akár a joghurt nem volt megfelelő minőségű, ilyenkor sajnos újra kell kezdenünk az egészet), és ha ízlelőbimbóink elégedettek az eredménnyel, az üvegeket visszazárva hűtőbe tesszük az elkészült házi joghurtot.

Aki sikeresen vette az akadályokat, és ezen felbuzdulva már a második adag gyártását tervezgeti, az tegyen félre 4 evőkanálnyit a remekműből, hogy a következő adag tejet már saját joghurttal olthassa be. 

A fogyasztására a variációk száma szinte végtelen, kinek-kinek a fantáziájára van bízva az esetleges további feldolgozás, illetve az azonnali elfogyasztás, akár natúr, akár gyümölccsel, mézzel stb. ízesítve. 

Lecsó

Belecsapok a lecsóba. Először is - ha már lecsó - megmutatom, hogy életem első (valamint második, harmadik és negyedik) üveg télire eltett lecsója hogyan is néz ki: 

Azután pedig elkezdem írni a blogomat remélve, hogy betűim halmazában ki-ki talál majd magának megfelelően hasznosítható ezt meg azt.