No, nem arról a szokásos kerti mulatságról beszélek, amikor az egész napos konyhai készülődés után fogadjuk az egy-egy üveg itallal érkező vendégeket, hogy aztán hajnalig beszélgessünk, mulatozzunk a szalonnasütés - és egyéb, konyhában készült finomságok - maradványai mellett. Egészen más kerti mulatságban volt részem ma délután.
Összeszedtem a lehullott almát, körtét, diót. Ágakat kerestem ékszertárolás céljára, katicabogarat fényképeztem, megcsodáltam pár különösen szép pókot, és még szebb pókhálót és újra meg újra rácsodálkoztam a természet "egyszerűen nagyszerűségére".
Rávettem a kisebbik - Kitti megnevezésű - leánygyermekemet és az unokaöcsémet, Ferkót, hogy segítsenek a diógyűjtésben... és áldottam a Jóistent, amiért lehetőséget adott arra, hogy a közelében éljek.
Semmi más vágyam nincs, mint hogy napi kapcsolatban legyek a földdel, a természettel. Ez egy kicsit tág meghatározás, de körülbelül ennyi térre is van szükségem. Tavasztól őszig mezítláb mászkálni, percről-percre nyomon követni a természet változásait, ez az, ami KELL nekem. SZÜKSÉGEM van rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése