Lélekápoló gondolatok őszidőre

Hiába a ragyogó napsütés, a szikrázóan kék ég, a hangulat mégis borúsnak tűnik. Az ember nem csak magában, de minden, őt körülvevő dologban érzékeli a szomorúságot. Múlik az élet, és ez nem csak a természeten látszódik, érződik. 

 

Az ősz az elmúlás, a halál szimbóluma a költészetben is. Kiváló magyar költőink gyönyörű verseikben örökítették meg gondolataikat az őszről, érzéseiket is a sorok közé szőve. Emlékezzünk például Petőfi Sándor Szeptember végén című versére, ahol a költő őszülő haját a tél deréhez hasonlítja, párhuzamot vonva ezzel az ember öregedése és a természet elmúlása között:

„Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet,

De íme sötét hajam őszbe vegyül már,

A tél dere már megüté fejemet.”

(részlet)

Akárcsak az ember az idő múlásával, a természet is „megöregszik”, és ha eljön az idő, készül a hosszú pihenésre, elmúlásra, a „halálra”. Ilyenkor egy kicsit mi is szomorúbbak vagyunk. Búcsúzunk a verőfényes napsütéstől, a nyári záporoktól, a langymeleg tóvizektől, a zöldellő hegyektől, virágos rétektől. Az ősz pompás színei azonban némi vigaszt nyújtanak, és az ünnepekre való készülődés örömteli izgalmai némiképp feledtetik velünk a melankolikus hangulatot. Van valami a levegőben, ami nem enged át minket a teljes kétségbeesésnek. Van valami, ami azt érezteti velünk, hogy jól van ez így, ahogy van. „Elmúlik. Na, és? Újrakezdődik. Ne félj!” A körforgást megállítani nem lehet. Az életnek el kell múlnia ahhoz, hogy újrakezdődhessék. Így van ez rendjén. Ez az élet rendje. Ez a világ rendje.

Az ősz kiváló alkalom a megújulás előkészítésére nekünk, embereknek is. Számot vethetünk tetteinkkel, rendbe tehetjük gondolatainkat, és egy vadonatúj, jobb és szebb élet reményében megszabadíthatjuk magunkat a negatív érzésektől, tulajdonságoktól. Ne féljünk megújulni! Ha mégis meginognánk, ha úgy érezzük, nincs meg bennünk a kellő erő a változáshoz, jussanak eszünkbe Wass Albert szavai:

„A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?”

S, ha ezt észben tartjuk, a borús hangulat megszűnik, helyét a remény simogató érzése veszi át. Ősz van. De nemsokára újra tavasz lesz…