A dióról a legtöbb embernek a karácsonyi bejgli jut eszébe. Pedig ez a csonthéjas termés nem csak finom íze miatt érdemli meg figyelmünket.
A diót őshonos növényeink egyikeként tartjuk számon, története a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. Már honfoglaló (?) őseink is fogyasztották ezt a sokoldalú, ízletes eledelt.
A termés nem véletlenül hasonlít formájában az emberi agyra, számos jótékony hatása közül kiemelkedő fontosságú az agyműködést serkentő szerepe. Ezen kívül gazdag omega-3 zsírsavakban, és jelentős flavonoid tartalommal rendelkezik, melyek fontos szerepet játszanak egészségünk megőrzésében és a betegségmegelőzésben. Magas energiatartalommal bír, a vitaminok közül megtalálható benne az A-, B1-, B2-, C és E-vitamin. Emellett nagy mennyiségben tartalmaz káliumot, foszfort, kalciumot, valamint antioxidánsokat is.
Ahhoz, hogy a benne található tápanyagokat szervezetünk hasznosítani tudja, a fogyasztása nyersen ajánlott. Joghurtba, kefirbe keverve, salátához adva, vagy akár magában fogyasztva is pompás csemege. Rendszeres dióevéssel kordában tarthatjuk a vérnyomásunkat, és megelőzhetőjük a szívproblémák kialakulását.
A diót nem csak önmagáért szeretjük. Bölcs öreg hatását keltő fája a kert éke, sokan szinte családtagként tekintenek az ősök által ültetett, hatalmas diófára. Levele kiváló szúnyogriasztó, a belőle készült tea hatásos többek között emésztési zavarok és bélhurut esetén. Külsőleg, borogatásként alkalmazva segít a bőrkiütések, gombás fertőzések gyógyításában. A termés zöld burkát, a diókopácsot természetes hajfestékként alkalmazzák. A hajat barnára színezi, és selymesen fénylővé varázsolja.
Hazánkban számos helyen tartanak diófesztivált. A Nógrád megyei Diósjenőn 2006-ban rendezték meg először a dióünnepet, a rendezvény azóta hagyománnyá vált a palóc községben. A Nemzetközi Diófesztiválnak a dió hazájának tartott, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Milota ad otthont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése