Ede

Tegnap a lányaim szeme láttára dobtak ki egy kölyökkutyát egy autóból. A kiskutya elszaladt a kocsi után. Ma a Sors, a Jóisten, az Ég - kinek hogy tetszik - ismét a gyerekek útjába sodorta a szerencsétlenül járt ebet. (Azért azt el kell mondanom, hogy a lányok tegnap óta be voltak sózva, ma délután pedig "sétálni" indultak... és haza már a kutyával együtt érkeztek. :))

A négy hónap körüli, drótszőrű foxi keverék kanocskának azóta már neve is van: Ede. Három fősre bővült a kutyaállományunk. Ízisz nevezetű rottweilerünk először nem nagyon örült az új lakótársnak (meglehetősen antiszociális a leányzó emberrel, állattal szemben egyaránt), de mostanra szent a béke. Azért még oda kell figyelni, de ha meg is indul a kölyök felé, hívásra visszajön, tehát nagy baj nem lesz. (Ízi kutyánk egyébként nagyon okos, értelmes és fegyelmezett.) A Ricsi megnevezésű, yorkshire terrier "márkájú", 12 éves négylábúval viszont egész jól megértik egymást - talán a méret- és fajtahasonlóság miatt. 

Úgy tűnik, hogy mégsem német dog lesz a harmadik kutyánk... (Tervbe volt véve egy második házőrző beszerzése.)
Nem minősítem azt, aki a kölyöktől ilyen módon vált meg. Nincs értelme.
Januártól még több (még ennél is több) kóbor kutya lesz. Jön a kötelező kutyachip...

Ede

Ízisz

Ricsi